A Föld éve hivatalos programjában, a Magyar Nemzeti Bizottság ajánlásával.

Az UNICEF Magyar Bizottság ajánlásával:

Gyermekek milliói, százmilliói robotolnak nap mint nap, mert nincs, akinek segítségére számíthatnának, vagy mert egész családjuk csak az ő segítségükre számíthat. A munka, amire kényszerülnek, tönkreteszi testüket, lelküket és távol tartja őket a tanulástól, mely az egyetlen kiutat jelenthetné a kilátástalanságból. Ezek a gyerekek már 8-10 éves korukban elcsigázottak és beletörődők, csak álmaik lázadnak és vonják kérdőre világunkat. Moldoványi Ferenc alkotása értően és empátiával nyit utat nekünk, hogy bepillanthassunk néhány gyermek mindennapi életébe, melyet Máthé Tibor kamerája érzékenyen közvetít. Megdöbbenünk, felháborodunk, de az igazi kérdés, hogy mit teszünk azután.

Another Planet

Döbbenetes film! Nézem, és arra gondolok, hogy milyen jelentéktelen és piszlicsáré ügyeken izgatjuk magunkat, miközben a világban ez folyik. Gyerekek százezreit verik, kínozzák, éheztetik - még az állati lét is alig adatik meg 8-10 éves embertársaimnak. Összeszorul a gyomrom, az unokáimat féltem és ordító igazságtalanságnak érzem, hogy én jól lakva egy kényelmes karosszékben szembesülök a valósággal. De mindez nem valami naturalista kegyetlenséggel, hanem a legnemesebb művészi eszközökkel. Mert miközben ez a világ kegyetlen - a képek gyönyörűek - ha a szépség a tartalmasat, a puszta tényeken felülemelkedő lényeget jelenti. Ilyen világban élünk-pontosabban ilyen világban élnek sok-sok millióan. És mi szerencsések próbáljunk valamit tenni a változtatásért - Számomra erről szól ez a film.

Szinetár Miklós

“Ez a világ egy másik világ pokla” - Aldous Huxley

Pokolnak tűnik a téglagyári gyerekmunkás, a nyolc évesen prostitúcióra kényszerített lány, a boszorkánynak kikiáltott és kitaszított fiú, a családját eltartani kénytelen cigarettaárus, a naphosszat guberáló, a katonásdit „játszó” gyerekek élete a kényelmes moziszékből, Coca Colát iszogatva. Lelküket elvesztett tizenéves felnőttek. Kilátástalan, reménytelen sorsok. Pokoli világ.

De biztos, hogy ez a pokoli világ? Biztos, hogy ezek a gyerekek veszítették el a lelküket? Az aki még tud énekelni, aki olyan gyengéden és szeretettel simogat egy galambot, aki felszabadultan tud örülni az esőnek?

Szomorúak, igen. Tudják, hogy rossz ez az élet. Végtelen bánatot érezni szavaikból. Amit viszont nem érezni, az a harag. Nem vádolják a világot, a sorsot, még a szüleiket sem, akik megverik őket, ha nem visznek haza elég pénzt. Nincs harag a gyerekkatonában sem az ellenséggel szemben, akit meg kell ölnie. Nincs harag a prostituáltban sem, még ha ki is használjak, ha meg is ütik. Nem megbocsátás ez, mintha nem is lenne bűn, amit meg kellene bocsátani. Valami olyan elfogadás inkább, amit nagyon nehéz megértenünk a popcorn-illatú meleg félhomályban.

Ők lennének az elveszett lelkűek? Vagy talán mi, akik belebetegszünk a megfelelési vágyba? Akik hajszolunk valamit, ami mégis egyre távolabb kerül tőlünk? Mi, akik biztonságban és kényelemben élünk, habár ennek az árát nem mi fizetjük meg. Most még nem. Most még ezek a gyerekek.

Biztonságban és kényelemben élünk, mégis elégedetlenek és boldogtalanok vagyunk. Mi már nem tudunk felszabadultan örülni az esőnek, nincsenek dalaink és ha vágyunk az örömre, akkor kizárólag az anyagi világban keressük annak forrását. Nem tudjuk, hová tartozunk, hamis példaképeket próbálunk meg mindenáron követni. Kudarcainkért pedig mindig másokat: a párunkat, a főnökünket, a kormányt, az időjárást, a világgazdasági helyzetet okoljuk. Őket okoljuk és rájuk haragszunk. Harag van bennünk és képtelenek vagyunk megbocsátani. Nem vállalunk felelősséget sem magunkért, sem a közvetlen környezetünkért. Hogy is vállalnánk a felelősséget ezekért a távoli vidékeken – másik bolygón – élő gyerekekért?!

Még csak el sem kezdünk gondolkodni, hiszen annak beláthatatlan következményei lehetnének. Még a végén rájönnénk, hogy a mi gátlástalan és féktelen fogyasztási lázunknak ára van. Másoktól vesszük el az életteret, a tápanyagot, a vizet, a levegőt. Mások rovására tudunk csak így, ilyen színvonalon élni.

Inkább nem gondolunk mindebbe bele. Nem akarunk tisztán látni, mert az fájdalmas és lemondással jár. Csakhogy a fájdalmat és a lemondást nem lehet megúszni. Jobb lenne minél előbb elkezdeni a gondolkodást. Talán éppen azzal, hogy megnézzük Moldoványi Ferenc Másik bolygó című filmjét.

Mozsár Gabriella

Gyermekrabszolgák, gyermekprostituáltak

Gyermekrabszolgák, gyermekkatonák, gyermekprostituáltak megdöbbentő hétköznapjai tárulnak fel előttünk abban a filmben, amelyet csütörtöktől kezdenek vetíteni fővárosi és vidéki mozik. Négy kontinensen forgatták a Másik bolygó című kreatív dokumentum-játékfilmet. 10-15 éves gyerekek robotolnak gyárakban, háborúban, az utcán vagy szeméttelepen. Átlagosan napi egy dollárért. Máthé Tibor operatőr megrázóan szép képeit látva mi is úgy érezzük a film alatt, mintha a kizsákmányolt gyerekmunkások között lennénk. Moldoványi Ferenc rendezőnek Kongóban, Ecuadorban, Kambodzsában olyan helyekre sikerült bejutnia stábjával, ahol a gyerekek a legnagyobb szenvedéseket élik át, sokszor anélkül, hogy felfognák helyzetük reménytelenségét.

Kambodzsa egyik legnagyobb téglagyárában (képünkön) 90 százalékban 8-10 éves gyerekek dolgoznak. A tulajdonos már annyira meggazdagodott a gyerekmunkán, hogy a legkisebb félelem nélkül engedte be Moldoványi Ferencet és Máthé Tibort a gyerekek közé forgatni. A barakkok és az egész napi robot egy kényszermunka-tábort juttatja a néző eszébe - mindez 2008-ban, a fővárostól, Phnom Pentől csupán 13 kilométerre. Négy kontinensen hét helyszínen mutatja be Moldoványi Ferenc filmje, a Másik bolygó a gyermekek kizsákmányolását. A drogfüggőségben tartott afrikai gyermekprostituálttól, a gyermek harcosokon át egészen a dél-amerikai cipőpucoló fiúig sok 8-15 éves gyermek életébe csöppenünk be. A hét helyszínt Máthé Tibor ámulatba ejtően szép táj etűdjei választják el, és adnak egy kis időt, hogy a néző befogadja a felfoghatatlan sorsokat. Az idei Filmszemlén a szakmai elismerések mellett nagy közönségsikerrel mutatták be az alkotást. Most, a mozikba kerülve, az UNICEF Magyar Bizottság ajánlásával tekinthetik meg a Másik bolygó című filmet.

Ács Gábor
Magyar Rádió

Premier mozi

MÁSIK BOLYGÓ
95 perc alatt a Föld körül-gyerekszemmel.

Moldoványi Ferenc alkotása magyar filmtől szokatlan léptékű és merészségű vállalkozás: egy egész bolygó képét igyekszik megörökíteni, a gyerekek bolygójáét. A négy kontinensen forgatott film hét epizódra oszlik: mindegyiknek egy-egy gyerek a főhőse, hét gyereksors bontakozik ki a film végéig a szemünk előtt, Kongótól Kambodzsán át Ecuadorig. Akad közöttük gyerekkatona, gyerek prosti, gyerekmunkás - nehéz sorsok, amelyek egy eddig csak híradókból ismert másik bolygót mutatják meg érzékletesen. Az érzékletesség elérésében oroszlánrésze van Máthé Tibor operatőrnek: az általa fényképezett képek egyszerre ragadják meg a tájak, városok és a gyerekek szépségét, és visznek közel hozzájuk dokumentarista igénnyel. Szemző Tibornak a filmhez komponált zenéje is mindenképpen említést érdemel: hangulatot teremt, elemeli a látottakat a naturalista dokumentarizmustól, de nem telepszik rá a képekre, nem akarja befolyásolni a nézőt.

Moldoványi filmjének legnagyobb erénye az, hogy ezeknek a gyerekeknek a világát nem felnőtt szemmel, szörnyülködve, vagy sajnálkozva mutatja be. Inkább kísérletet tesz arra, hogy az ő szemükkel láttassa az őket körülvevő világot. Ennek érdekében a film nem kommentálja a látottakat, sőt a szereplőit is csak minimális mértékben beszélteti. Mindez egy felettébb nehéz forgatási módszerrel volt csak elérhető: a stáb a kiválasztott gyerekekkel heteken át együtt élt, közel került hozzájuk, így tudták rávenni őket, hogy végül eljátsszák-megmutassák saját magukat, a saját életüket a kamera előtt. Az eredmény megdöbbentő.

VOX-0-meter: 75%

Villányi Dániel

Másik bolygó

Moldoványi Ferenc nagyszabású alkotását a 39. Magyar Filmszemlén a kreatív dokumentum-játékfilmek között vetítették (és Máthé Tibor operatőri munkájáért díjazták is).

Ennek magyarázata pedig az, hogy az alapvetően dokumentumfilmes eszközökkel dolgozó mű valóságfeltáró elemei egy fikciós kerettörténetbe ágyazva jelennek meg - valahogy úgy, ahogy a Genezis című francia természetfilmben, melyben egy öreg afrikai varázsló mesélte el a világ és élőlényeinek keletkezését. Itt egy észak-mexikói indián törzs (a tarahumara) sámánját látjuk egy kislánnyal és édesanyjával gyönyörű természeti környezetben - ami azonban az ő paradicsomi világukon kívül megjelenik, az nem mese, sokkal inkább szörnyű rémálom.

Moldoványiék ugyanis 3 földrész (Dél-Amerika, Afrika, Délkelet-Ázsia) 4 országában (Ecuador, Mexikó, Kongó, Kambodzsa) mutatnak be kizsákmányolt, elnyomott, kihasznált gyermeksorsokat, összesen hetet: egy ecuadori cigiárus kislányét és egy cipőpucoló kisfiúét, kongói utcagyerekekét/”gyerekboszorkányokét”, gyerekprostituáltakét és gyerekkatonákét, kambodzsai téglagyári munkásokét és guberálókét. Az Egy másik bolygó homlokegyenest eltérő, drámaian ellentétes dolgokat kapcsol össze egymással: a földhözragadt, a vulgáris, sőt a taszító, a borzalmas mellett benne van a mágia, a varázslat, az álmok és valamiféle ősi tökéletesség világa is. Az élmény teljességéhez pedig természetesen hozzátartozik Szemző Tibor zenéje (ami már saját filmjében, a Csoma-legendáriumban is elvarázsolt minket) és Máthé Tibor képei is. 

fürkész

Szegény kisgyermekek panaszai

Moldoványi Ferenc kreatív dokumentumfilmje négy kontinensen át kalauzol bennünket, hogy megmutassa: mennyire nehéz is lehet ma a Földön gyereknek lenni.

Alkotók
Moldoványi Ferenc dokumentumfilm-rendező nem először készít filmet gyermeki sorsokról: Gyerekek - Koszovó 2000 címmel már egyszer feldolgozott hasonló témát, akkor albán és szerb kisfiúk-kislányok életét bemutatva. A látókör most kitágult: az egész Föld lett a vizsgálat tárgya. Méghozzá a Föld egy olyan arca, amelyet még sohasem láthattunk, hiszen ezt az arcát a gyerekek számára mutatja, akik pedig nem tudnak még róla filmet készíteni, regényt írni. A Föld, ahogy a kiszolgáltatott gyerekek látják: egy másik bolygó.

Körülmények
A téma merészsége és nehézsége alapvetően befolyásolta a forgatás körülményeit: kis stábbal kellett dolgozniuk az alkotóknak, hiszen egyrészt rengeteg utazásra volt szükség (egy dokumentumfilm pedig ritkán bír nagy költségvetéssel), másrészt a kiválasztott gyerekekhez és élethelyzetekhez is csak úgy tudtak közel férkőzni, ha szinte beleolvadtak a környezetbe. Persze ez nem mindig sikerült: volt olyanra is példa, hogy menekülniük kellett a filmezéstől feldühödött helyiek elől, és gyakran az adott ország hatóságai sem nézték jó szemmel, hogy nem a turistalátványosságokat mutatják be. Máthé Tibor operatőri teljesítménye mindennek tükrében még inkább bravúros: szépséggel teli képeket tár elénk, amelyek ugyanakkor tökéletesen hitelesek is, és valóban ott érezzük magunkat a helyszínen.

Történet
A filmben hét gyermeket ismerhetünk meg, hét különböző helyszínen. A legkülönfélébb sorsok bomlanak ki a szemünk előtt, de az közös bennük, hogy a gondtalan gyerekkor egyiküknek sem adatik meg. Utcai cipőpucolótól afrikai gyerekkatonáig terjed a skála, egyik kislány cigarettát árul Dél-Amerikában, a másik a testét Afrikában. Mindez kommentárok és ítélkezés nélkül bemutatva. A gyerekek sem beszélnek a kamerába, egyszerűen csak eljátsszák-megmutatják az életüket. Minimális mértékben halljuk csak a szavaikat, akkor is leginkább az álmaikról, gondolataikról mesélnek a képek alatt.

Summa
Moldoványi filmjének legnagyobb érdeme, hogy a gyerekek szemével képes láttatni a saját sorsukat. Emiatt megszűnik az a távolság, amelyet felnőttként éreznénk a bemutatott sorsok iránt, és megszűnik az a kötelező érzelmi reakció is, amelyet automatikusan adódik, ha felnőtt szemmel nézzük ezeket a megdöbbentő képeket. A gyerekek nézőpontja érvényesül, ők pedig teljesen természetesnek veszik a sorsukat, nem is gondolják, hogy másképp lehetne, nem is tudnak rá reflektálni, kívülről nézni. Ez pedig, ha lehetséges, még megdöbbentőbb, mint a szánalom, vagy a sajnálkozás. Ezt a hatást erősíti az is, hogy a Másik bolygó nem hagyományos dokumentumfilm: nem ülteti le a szereplőit a kamera elé, és nem mesélteti el velük a sorsukat. Semmi többet nem tudunk meg róluk, mint ami meg is történik velük az idő alatt, míg az életüket vette a kamera - és ez is bőven elég, beszédesebb minden szónál. A film nem ítélkezik, nem próbál meg hatásvadász lenni, egyszerűen csak bemutat: teszi ezt végtelenül egyszerűen, de mégis szépséggel telve. Szemző Tibor filmzenéje is erősen hozzájárul ennek a szerencsés kombinációnak a sikeréhez: a tőle megszokott meditatív dallamok kiválóan festik alá Máthé Tibor képeit, de egyszer sem telepednek rájuk - ugyanúgy egyszerűek és mégis elérik a céljukat, mint az egész film.

Lányi D.

MÁSIK BOLYGÓ

Magyar dokumentum-játékfilm. Rendező: Moldoványi Ferenc.

Gondolat-, illetve érzelemébresztő, kreatív dokumentumfilmet láthatnak a Másik bolygó nézői. A játékfilmes elemekkel tűzdelt dokumentumfilmet négy földrészen forgatták, és a föld különböző pontjain élő gyereksorsokon keresztül képet rajzol bolygónk nem szívesen nézett arcáról. Hét történet, hét gyerek, hét sors elevenedik meg, hogy általuk elmerüljünk a földi pokolban: a kiszolgáltatottság ép ésszel felfoghatatlan alakváltozataiban, melynek elszenvedői kiskorúak, és melynek főszereplői zokszó nélkül, sorsukba már-már beletörődve élik életük. Gyönyörű helyszíneken - Kongóban, Kambodzsában, Ecuadorban - szívbe markoló szenvedéstörténeteket láthatunk gyermekrabszolgákról, gyermekprostituáltakról, gyerekkatonákról. Csak erős idegzetűeknek!

Toroczkay András

EGY MÁSIK BOLYGÓ

Moldoványi Ferenc a Gyerekek - Koszovó 2000 című filmje után ismét gyermeksorsokról mesél. Ezúttal Ecuador, Mexikó, Kongó, Kambodzsa kizsákmányolt gyermekeit és történeteit mutatja be nekünk. A film első jelenetében egy észak-mexikói indián törzs bölcs varázslója a helyi hagyományokhoz híven "keresztel" meg egy újszülöttet. Később egy kislány bolyong egyedül, és édes­anyja figyelmeztetése ellenére olyan tájakra keveredik, ahol a gyermeklelkek könnyen elvesznek. Ez nemcsak a film keretét adja, hanem a történeteket összekötő motívumot is. A szereplők hétköznapi életébe Máthé Tibor kameráján keresztül pillanthatunk be: látjuk a téglagyári robotot, a cigarettaárus magányos bolyongását, a cipőtisztító alaposságát, a gyerekkatonák fegyveres testedzését, a guberálók kilátástalan küzdelmét, a kongói utcagyerekek egymásba kapaszkodását és a kábítószer bódulat át kereső gyerekprostituáltakat. A képek művészi megkomponáltsága és az ábrázolt életmód között óriási a feszültség. Azonban a film nem áll meg a kizsákmányolt gyermekek ábrázolásánál. A hét elveszett léleknek története is van, amit megosztanak velünk. Egyszerű, gyermeki őszinteséggel mesélnek sorsukról, félelmeikről és álmaikról. Az élet számukra nem csoda vagy ajándék, sokkal inkább kiszolgáltatott, küzdelmes és kilátástalan. Moldoványi lírai képekkel és zenével (Szemző Tibor munkája) kísért filmje nem nyújt megnyugvást: ez bizony nem egy másik bolygó.

Kőhegyi Ilona

Őrült világ a mozikban

Másik bolygó

Íme bolygónk rejtett arca. A négy kontinensen forgatott dokumentum-játékfilm (inkább előbbi, mint utóbbi) gyermeksorsokon keresztül ad képet a föld „titkos énjéről”, és önti képekbe és szavakba planétánk mai globális és morális válságát. Hét rövid történetben vehetjük szemügyre a kiszolgáltatottság különböző, irracionális stációit, amelyek kiskorú szereplői ellenszegülés nélkül, megadóan vállalják a sorsukat. Gyermekrabszolgák, gyermekprostituáltak, gyerekkatonák megdöbbentő hétköznapjai tárulnak fel előttünk Kongóban, Kambodzsában és Ecuadorban.

Moldoványi Ferenc dokumentumfilm-rendező másodszorra forgatott filmet a mai gyermeki tragédiákról, korábban Gyerekek – Koszovó 2000 címmel albán és szerb kisfiúk és kislányok életét vette filmre. A kommentárok hiánya, a szűkszavúság jobban hat a nézőre, mintha a direktor túlbeszélte volna a témáját, miszerint lám.

A Másik bolygó díszbemutatója az Apollóban

Debrecen - A debreceni rendező, Moldoványi Ferenc Másik bolygó című dokumentum-játékfilmje - négy kontinensen forgatott drámai alkotása - a gyermekek sorsát vizsgálja bolygónkon.

– Csütörtöktől már vetítik, a díszbemutatóját azonban hétfőn az Apolló moziban rendezik. Moldoványi – akárcsak a Koszovó, gyerekek című, nemzetközi fesztiválokon nagy-nagy sikert aratott filmjében – a gyerekvilágon keresztül láttatja bolygónk átfogó morális válságát.

Négy földrészen játszódó hét története a kiszolgáltatottságról, az igazságtalanságról, az emberi felelősségről szól. Kongóban, Kambodzsában, Ecuadorban, Mexikóban gyerekrabszolgák, gyerekprostituáltak, gyerekkatonák mesélnek abszurd létezésükről, a maguk természetességével, mint akik nem tehetnek arról, hogy a világ márpedig ilyen. A gyönyörűen fényképezett megrázó film a 39. Magyar Filmszemlén kategóriájában elnyerte a legjobb operatőr díját (Máthé Tibor), az Országos Diákzsűri pedig a Legjobb Dokumentumfilmnek járó fődíjjal jutalmazta.

Az Európai Filmvásáron jelentős nemzetközi érdeklődés volt tapasztalható a film iránt. (A Koszovó, gyerekek korábban számos nemzetközi elismerésben részesült.) A hazai bemutatókra a főváros mellett Debrecenben és Pécsett kerül leghamarabb sor, az Apolló mozi csütörtöktől már vetíti is a filmet. A szerző maga is szorgalmazta, hogy Debrecen legyen a film bemutatásának egyik első helyszíne, s reményei szerint sok iskolás, egyetemista látja majd alkotását, és képet kap arról, milyenné válhat bolygónk, ha ezen az úton halad tovább.

Az elkeserítő léthelyzetek, a reménytelen szegénység láttán megerősödhet bennünk: saját erőből reménytelen a sorsuk, nem tudnak talpra állni ezek a kifosztott, gyarmati sorba taszított országok.